Nátha, eső és az orosz nyelv
Ma tetőzik a náthám. Legalábbis remélem. Elég vacakul vagyok. Olyan enyhén kezdődött, hogy azt hittem, három nap múlva már emlékezni sem fogok rá, erre itt vagyok betegen. Szerencsére Marci ma délelőtt három órás alvást produkált, így én is tudtam pihenni. Éjszaka nem sokat aludtam, be volt dugulva az orrom, nem kaptam levegőt.
Ráadásul az eső is esik, esély sincs rá, hogy elmenjünk valahová. Délben, amíg a szobánkat takarították, elmentünk sétálni. Szerencsére épp abban a 10-15 percben nem esett. Nem mentünk messze, csak a szemközti hajós térig, mert akkorákat dörgött, villámlott, hogy várható volt, bármikor elered újra. Úgy is lett.
Séta közben feltűnt, hogy egy saroknyira tőlünk szirénázó rendőrautók zárják le a Hayarkon utcát, körülöttük tömeg, és időnként valamit gajdolnak a mikrofonba. Gondoltam, jó lesz elkerülni, ki tudja, mi van ott. Ebben a pillanatban egy óriási durranás. Vagy dörrenés? Lehet, hogy csak az ég zengett akkorát, de a tegnapi hírek után mit lehet már tudni?
Egyébként itt még az esős idő is sokkal jobb, mint otthon. Ha eláll akár csak pár percre is, rögtön kisüt a nap. És hideg sincs. Ma egyszerre volt borult az ég, és közben sütött a nap. Csodaszép fotókat készítettem a tengerről és a tengerpartról.
Hogy Marcinak ne legyen olyan unalmas, amikor eleredt az eső, visszajöttünk a szállodába, de nem a szobába, hanem a hallba. Van egy nagyon kellemes lounge, design bútorokkal berendezve. Marci imádja simogatni a bociszőrös székeket. Az étkezőrészen pedig mindig van kitéve kávé, tea, sütemények, gyümölcsök, ezekből lehet eszegetni. Marci imádja az almát, de rászokott a sütikre is. A szállodás nénik mindig kínálgatják mindenfélével.
Ja, erről még nem írtam. Van 5-6 orosz néni, akik a reggelit szervírozzák, és a szobákat takarítják. Mind odavannak Marciért, állandóan beszélnek hozzá, hívogatják, símogatják, de Marci nem hajlandó még csak rájuk sem mosolyogni. Pedig szegények kiteszik érte a lelküket. Az egyiktől kapott egy Mickey egeres lufit, a másiktól egy csörgőt, a harmadiktól narancsot (amit fintorogva próbált megenni).
Talán ma volt az első nap, amikor kicsit barátságosabb volt hozzájuk. Érdekes, mert Géza kollégájára, Krisztiánra azonnal visszamosolygott, tegnap pedig egy argentin házaspárral reggeliztünk, és velük is rögtön összehaverkodott. Úgy látszik, nem szereti az orosz nyelvet.
Erről jut eszembe. Mennyit emlegetem Babát (a nagynénémet)! Szegény biztos folyamatosan csuklik otthon. De jó lett volna, ha egy kicsit jobban a fejembe veri azt a fránya oroszt! Mondjuk lassan kezd visszajönni. Csak kár, hogy nagyon lassan. Sokat emlegetem, mennyire szidtuk az orosz nyelvet, hogy miért kell ezt nekünk tanulni, mikor soha sehol nem vesszük hasznát. Hát jelentem, itt nagy hasznát venném. Az élelmiszerekre például minden csak héberül, arabul és oroszul van felírva. És nagyon érdekes, hogy alig vannak nemzetközi termékeik. Minden hazai, még a ruhák sem kínaiak. Milyen jó lenne tudni, hogy a tasakos leves csípős vagy nem, hogy a ravioli húsos vagy sajtos, hogy a padlizsánkrém milyen ízesítésű, vagy hogy melyik a tejföl és melyik a tejszín...
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.