Nagyon szeles volt az idő, amikor délben lementünk a partra. Vissza is fordultam a sétányról, hogy ilyen rossz időben nem strandolunk, de aztán mégis a homok felé vettük az irányt. Gondoltam, ha már beöltöztünk homokozós koszos ruhába, legalább csúszdázzon a gyerek egy kicsit, aztán meg elmegyünk a Meir Gardenbe. Amikor a parton erős szél fúj, bent, a házak között akkor is csodaszép idő van.
Aztán persze a tengerparton ragadtunk. Megtaláltuk megint a nagy csúszda melletti szélvédett helyet, és gyerekből is akadt bőven. Ma elég színes volt a paletta, a szó szoros értelmében. A fehér vonalat a román kisfiú, Alex képviselte. Marci volt a light braun, két izraeli kisfiú a dark, és volt egy kis feketekávé is, egy etióp kislány. Furcsa volt, hogy az anyukája németül beszél, meg héberül. Az izraeli gyerekek nagymamája volt az óvónéni, ő készítette a gyerekeknek a homoksütiket.
Marci az uzsonnáját a tengerparton fogyasztotta el. Csupa homok volt a feje és a keze, de koszos manccsal is tömte magába a kekszet.
Lassan teljesen úgy néz ki, mint a helyi gyerekek. Én is olyan szakadtan öltöztetem, mert úgyis a homokban vagy a játszótéren kötünk ki. A pofija is egyre sötétebb, csak fürdésnél látszik, hogy valaha világos bőre volt. Jó kis parasztbarna, csuklótól lefelé és nyaktól felfelé fekete. Nem is értem, hogy barnulhatott le ennyire, hiszen mindig csupa homok a feje is és a keze is.
Este a változatosság kedvéért elmentünk a Meir Gardenbe csúszdázni és hintázni, aztán fekvés, alvás.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.