Hazautazás
Korai volt az ébresztő, hajnali negyed 2-kor. A motozásunkra szerencsére Marci is felébredt, nem kellett keltegetni. Géza már előző este lehordta a bőröndöket a kocsiba, így "csak" fel kellett öltözni és Marcit megetetni, de még így is háromnegyed óráig tartott, mire el tudtunk indulni. Az utolsó pillanatban, amikor már a kártyákat is leadtuk a recepción, még vissza kellett szaladnunk a szobába Marcit tisztába tenni.
Szegény a kocsiban aludt egy kicsit, de amikor megérkeztünk a reptérre, felébredt. Ezután már csak a check-in után aludt szintén egy fél órát.
Marci szerencsét hozott az átvizsgálásnál, soha ilyen gyorsan nem jutottunk át az ellenőrzéseken. A röntgen előtti sorban előre engedtek a babakocsival, és a külön átvizsgálásra kijelölt bőröndünket sem szedték szét, mint a korábbi alkalmakkor, csak kikérdeztek, hogy milyen gyógyszereket, krémeket viszünk. Csodák csodájára a check-in utáni átvizsgáláson sem a büntetősorba kerültünk. Pedig én automatikusan odamentem, mivel mindig oda szoktak küldeni. Géza elmondta, hogy eddig még ő is mindig abba a sorba került.
A gyors átjutásnak köszönhetően egy egész óránk volt a benti részen nézelődni.
A repülőn szerencsére megint hármas helyet kaptunk, így bőven elfértünk. Aludni persze most sem tudott Marci, annyi érdekesség történt. Volt egy anyuka, aki egyedül utazott két kisgyerekkel, egy 2 és egy 4 évessel. Már a beszálláskor feltűnt, hogy a személyzettel héberül beszél, a gyerekekkel pedig magyarul, a gyerekek viszont csak héberül szóltak még az anyukájukhoz is. Két sorral mögöttünk ültek, és nagyon rosszak voltak a fiúk. Egyszer az anyjuk rájuk szólt, hogy ha rosszak lesznek, visszaküldi őket az apjukhoz Izraelbe. Nevettük is Gézával, hogy ez aztán a fenyegetés.
A repülőn utazott egy 1 éves cseh kislány is, vele egész jól eljátszott Marci, nézegették egymás játékait.
.jpg)
Amikor a gép elkezdett ereszkedni, lehalkult a hajtómű, Marcipán azonnal bealudt az ölemben. Sajnos, amikor kiszálltunk a gépből és áttettük a babakocsiba, felébredt. A taxiban még szunyókált egy kicsit, de tulajdonképpen délután 2-ig, amikor erőszakkal lefektettük, nem aludt. 12 órát ébren volt!
Megviselte a hazautazás és az új környezet, nem győzött szaladgálni a lakásban, élvezte a nagy teret. A játékait viszont elfelejtette, újra fel kell fedeznie őket.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.