Tel Aviv 2011

Túl az ezren és a shakshukán

Mármint az ezer shékelen. Ennyit költöttünk, amióta itt vagyunk. És ebben még nincs benne a 350 shékeles babaülés, amit Géza kolléganője vett a neten. Reméljük, miután elmegyünk, legalább ilyen jó áron el tudja adni.

Az egyik ismerősünk, Péter kérdezte a minap, hogy miért vagyok így fennakadva az árakon, voltam már máskor is, tudhatnám, hogy itt drágaság van. Ezen elgondolkodtam, és a következőkre jutottam:

- Az előző alkalmakkor rövidebb időre jöttünk, nem kellett főzni, így tulajdonképpen vásárolni sem. Mangólevet vettünk, ami akkor is drága volt, valóban, de nem zavart, mert különlegesség volt számunkra. Ugyanez a helyzet a shawarmával, naponta egyet-egyet megettünk, és ennyi volt a kiadásunk. Most a főzéshez alapanyagokat veszek horror áron, a gyereknek bébiételt, pelenkát, ami az otthonihoz képest feltűnően drága.

- Akkoriban 50 forint volt egy shékel, most majdnem 60.

- Akkor még volt rendes fizetésem, most a GYES-hez számolva még otthon is minden drága. Na jó, nem panaszkodom, nem kopik fel az állunk, de jobban meggondolom, mit veszek meg. És nem csak az ára, hanem a használati értéke miatt is. Minek vegyem meg a drága nadrágot, cipőt, ha úgyis csak az utcában sétálgatok benne Marcival?

Miután Marci felébredt, elmentünk a Dizengoff térre, mert keddenként vásár van. Kis picike, de érdekes. Főleg régiségek és használt ruhák vannak.

Sétáltunk egyet a szökőkút körül, aztán spuriztunk vissza a hotelbe, mert annyira szép az idő, hogy a tengerparton kell lennünk.

Másfél órát homokoztunk, aztán Marci aludt egyet a parton a babakocsiban.

Ma megint lehetett valami hajcihő, mert egy katonai gép folyamatosan körözött a part mentén, a tengeren pedig, messze a látóhatáron, egy hadihajó állt. Persze az is lehet, hogy valamelyik elegáns parti szállodában magasrangú politikusok tárgyaltak, és rájuk vigyáztak.

A fényképen nem látszik jól, de minden homokozás után úgy nézünk ki, mint az ördögök. Marcinak a füle, a szeme, a szája, az orra, mindene csupa homok ilyenkor. És természetesen nekem is, mert hozzámbújik, rámszórja a homokot játékból stb. A partról egyből a fürdőkádba vezet az utunk.

Este elmentünk végre shakshukázni. Amióta megérkeztünk, ácsingózom egy forró sűrű levesre és a shakshukára. Ki is néztem a közelben egy kifőzdét, ahol mindig sok helyi van. Már ettünk is ott Krisztiánnal, de akkor valami miatt rántott húsos shawarmát kértem. Az is fincsi volt, állandó húshiányunk van. Naponta többször elsétálunk a kifőzde előtt, és mindig mondjuk, hogy na majd valamikor eszünk itt, aztán sosem jött össze. Most végre sikerült megkóstolni a nemzeti ételüket.

Géza megtalálta a receptjét is a Facebook-on, a budapesti Izraeli Nagykövetség oldalán:

"Izrael legismertebb tojásból készült étele a shakshuka, azaz „mindent bele”.

Hozzávalók: négy személyre
15 paradicsom, 4 tojás, 2 púpos kanál paradicsompüré, 3 púpos kanál csirkehúsleves por, 2 nagy hagyma, 2 kaliforniai paprika, 6 gerezdfinomra aprított fokhagyma, fél kanál kurkuma (indiai sáfrány), 1 kanál kömény, 1 kanál őrölt bors, 1 kanál édes fűszerpaprika, növényi olaj, 1/2 kávéskanál só. Ízlés szerint csípős fűszerek is hozzáadhatóak.

Elkészítés:
A megtisztított hagymát kis kockákra vágjuk, a fokhagymát finomra aprítjuk, a paprikát és a paradicsomot középnagyságú kockákra daraboljuk. Serpenyőben felmelegítjük az olajat, aranysárgára pirítjuk benne a hagymát, hozzáadjuk a fokhagymát, egy percig pirítjuk, s evőkanállal elkeverjük. Beletesszük a paradicsom- és paprikadarabokat, megkeverjük, s lefödve tíz percig pároljuk. Ezek után adjuk hozzá a levesport, a paradicsompürét és a fűszereket, és lassú tűzön, folyamatosan kevergetjük. A közben félkeményre főzött tojásokat ezzel a mártással leöntve, a serpenyőben tálaljuk."