Tel Aviv 2011

Temető és Tel Aviv múzeum

Délben elindultunk sétálni, és a Trumpeldor utcai régi temetőnél kötöttünk ki. Anyáék mondták, hogy azon az utcán sétáltak vissza a Dizengoff Centerhez, amikor itt voltak, én meg még soha nem hallottam róla, pedig már kétszer is voltam Tel Avivban.

Kicsit félve mentem be, nem tudom, szabad-e nem zsidóknak bemenni, de olyan kihalt volt minden, csak mi kószáltunk ott Marcival. Előzőleg utánanéztem a neten, és kiderült, hogy Dizengoff, Bialik és Alrozorov sírja is itt van. Megtalálni reménytelen, mert minden sírfelirat héberül van. Miután hazajöttünk, újra rákerestem a neten, és találtam egy érdekes leírást. A temetőt 1903-ban alapították, a jaffai kolerajárvány idején. Akkoriban Tel Aviv még nem épült ki, és a hely kellő távolságban volt Jaffától. 5000 sír van itt, azóta már főleg az 1921-es és 1929-es ütközetek hősi halottai, valamint híres emberek sírhelyei találhatók. 1932-ig, az új temető megépítéséig használták. Az észak-keleti része a régebbi, sajnos ide babakocsival nem tudtam bemenni, de azért találtam pár érdekes sírt, fényképekkel.

Találtam két gyereksírt is, az egyiken kövek is voltak. De nem ám olyan szép sima, kerek kövek, hanem az útról felszedett murvakövek és betondarabok. Megsajnáltam a két kisgyereket - az egyik egy 4 év körüli kislány, a másik egy 5-6 év körüli kisfiú. Szerettem volna szép köveket rátenni a sírjukra, de nem mertem, mert nem tudtam, hogy nekem szabad-e, és egyáltalán milyen követ lehet rátenni. Lehet, hogy csak az ott találtakból szabad, de az is lehet, hogy csak hozottat. Ennek utána kell majd néznem.

Nem kellett utánanéznem, barátunk, Péter (akit ezúton társszerkesztővé fogadok, mert mindig olyan érdekes magyarázatokat fűz az általam leírtakhoz) e-mailben elküldte a tudnivalókat:

A temetőbe "bárki bemehet, ha nyitva van: férfiak kalap-sapkában (fedetlen fővel NEM ILLIK), asszonyok kendőben, lányok lehetnek fedetlen fejjel. Sírokra BÁRKI tehet BÁRMILYEN követ, kavicsot: mivel zsidó temetőbe szigorúan TILOS virágot vagy koszorút vinni." (Hozzáteszem, néhány síron láttunk virágot. Meg is lepődtünk rajta.) "Ezzel jelezzük a tiszteletünket / együttérzésünket (akár ismeretlenül is, mint Te a két kisgyerek iránt) az "elhunyt felé". A bármilyen hozott vagy ott talált kő (amit természetesen NEM ILLIK sirról levenni...) azt jelképezi, hogy "TETTÉL VALAMIT AZ ELHUNYTÉRT - HISZEN LEHAJOLTÁL A KŐÉRT A FÖLDRE - ezzel megtisztelted az elhunytat (és a hozzátartozóit)."

"Az elhunytat általában már MÁSNAP eltemetik , igy nem is lenne idő virágra-koszorúra-koporsóra-szép ruhára, ezért temetik a zsidó elhunytakat pucéron, egy egyszerü fehér lepedőbe burkolva csak. Magyarországon gyalulatlan deszka ládába téve, odakint Izraelben a megásott sirba, láda nélkül, csak úgy a földbe."

Ez a magyarázata tehát annak, hogy olyan rövidek a sírok. Én meg azt hittem, hogy ilyen alacsonyak voltak az emberek.

És arra a kérdésre is választ kaptunk, hogy mit keresett a temető közepén ledobva egy beteg (ezek szerint halott) szállító kézikocsi. Elég morbid volt.

Innen átsétáltunk a Bialik térre. A múltkor fedeztük fel Gézával, egy aranyos kis terecske, szépen felújított házakkal. Az egyik a valamikori városháza, ma a Tel Aviv múzeum működik benne.

Nem volt egyszerű bejutni a babakocsival, mert a földszinten minden zárva volt. Felballagtam Marcival az ölemben 1. emeletre, ott végre megtaláltam a pénztárat. Megkérdeztem a bácsit, mennyibe kerül a belépő, erre ő azt mondta, ráérek később fizetni, a biztonsági őr lemegy velem, és segít felhozni a babakocsit. Az őr lejött velünk, kinyitotta az ajtókat, hogy be tudjunk menni egy liftig, azzal fel ismét az 1. emeletre a babakocsival. Elindultam a kiállítóterem felé, erre szólnak, hogy vegyek jegyet. Megvettem. Elindultunk újra a babakocsival a terembe, amikor megint szólnak, hogy babakocsival nem mehetek végig, azt hagyjam ott a pénztárnál. Jól kitoltak velem, mert ha ezt tudom, nem most mentem volna be, hanem akkor, amikor Jutkáék vagy Géza is itt van és segít cipelni Marcit. A babakocsi felhozós hajcihő és a jegyvétel után már nem volt mit tenni, végig kellett mennem.

Túl sok mindent nem láttam, mert ha Marcit az ölembe vettem, fél perc múlva ugrott ki a kezemből, ha meg elengedtem, azonnal nekiugrott a lépcsősornak, ami nem is igazi lépcső volt, hanem ülőkék, tehát vagy 30-40 cm magas. Erre mászott fel négykézláb, utána meg le. A frászt kaptam, hogy leesik. Sajnos fényképezni sem engedtek, így még otthon sem tudom megnézni a kiállítást. Pedig érdekes lett volna.

Nem túl nagy a hely, én még múzeumnak sem nevezném, inkább egy aprócska kiállításnak. A felső két szinten modern művészek képeit állították ki, ide fel sem mentünk, ez nem is érdekelt, a földszinten viszont régi fényképek 4-5 téma köré csoportosítva. A képaláírások persze csak héberül, így azokból semmit nem értettem, csak az évszámot láttam, de így is érdekes volt elnézni a húszas, harmincas, negyvenes stb. évekbeli életet. A terem közepén egy kis pódium, ahonnan az 1909-es évtől kezdődően korabeli videofilmen keresztül mutatják be a város fejlődését egészen 2009-ig. Körben számítógépeken lehet belenézni képekbe, belehallgatni filmrészletekbe, zenékbe. Sajnos ezt sem tudtam megnézni, mert héberül volt minden. Lehet, hogy volt valahol egy English felirat, de Marci folyton piszkálta az egeret és a fülhallgatót, így egy idő után feladtam. Felmentünk még a tetőteraszra, ahonnan egész szép a kilátás. Nagyjából fél óra alatt bejárható.

Mire hazaértünk, Marcinak épp etetésidő következett, és már nagyon álmos is volt, úgyhogy lefektettem. Nem sokkal az ébredése után beállítottak Jutkáék, aztán Géza is, és együtt elmentünk újra a temetőbe, majd a Bialik térre a múzeumhoz, onnan pedig a Me'ir Garden játszótérre.

Jutkáék elmesélték, hogy először a piacon néztek szét, aztán átsétáltak Jaffába. Az idő megint tavasziasan szeszélyes (fáj is a torkom). A nap hol kisüt, hol elbújik. Ha kisüt, le kell venni a pulcsit, mert meggyullad az ember, de amint elmegy, fel kell öltözni, mert hideg van. Két percenként kapkodtam magamról és Marciról a ruhákat fel és le.

Holnap nagy piac lesz: a Dizengoff-on bolhapiac, a Carmel-en kézműves piac; a lányokkal ott a helyünk.