Szélvihar, Marci beteg
Marci beteg. Megfázott tegnap a tengerparton, a nagy szélben. Legalábbis én így gondolom. Géza szerint meg a légkondiból jön valami, amitől mindannyian megbetegszünk. Plusz az itteni szeszélyes tavaszias napos-szeles időjárás. Pedig úgy örültem, hogy a kis pocakja rendbe jött, végre nyugodtan aludhat.
Ehhez képest elég durva éjszakánk volt. Amikor Marci elaludt, Géza keltette fel állandóan az orrfújásával, tüsszögésével. Amikor végre szegény Géza el tudott aludni, Marci kezdett el sírni, mert eldugult az orra. Órákon át folyamatosan fent voltunk. Mire hajnalra mindannyian kimerültünk és végre álomba zuhantunk, megérkezett a szomszéd szobába az új vendég. Bőrönd huzigálás, szekrényajtó csapkodás stb. Ráadásul egyfolytában köhögött. Így aztán újra mindannyian felébredtünk.
Reggeli után csak másfél órát aludt, aztán ébren volt két órát, és most újra alszik. Nem tudom, mi lesz így velünk, ma is viharos szél fúj, így nem merem kivinni. A szobában meg nem bírjuk egész nap. Reménykedek, hogy eláll a szél, vagy legalább enyhül.
A jó hír mára (köszi Tita, hogy megtanítottál rá), hogy Jutkáék átmentek az ellenőrzésen, és már a gépen ülnek.
A második alvása után útnak indultunk, mert aktuális volt a szobánk takarítása. Gondoltam, átszaladunk a Jutkáék apartmanjába, bekészítünk nekik némi itókát. Olyan óriási szélvihar volt, hogy helyenként nem tudtam tolni a babakocsit. Pedig nem a tengerparton, hanem egy utcával beljebb mentünk. Sajnos még nem volt kész a szobájuk, ezért bementünk szétnézni a mellettük lévő Opera Tower-be. Sok látnivaló nincs benne, bár azt írták, hogy éttermek, boltok és mozi van. A helyzet az, hogy valóban van 2 db étterem és 2 bolt, meg egy mozi, ami csak esténként nyit ki. Egy fél óra után úgy döntöttem, beadom a cuccokat a portára, hogy tegyék be a szobába. Beöltöztettem Marcit, és már épp indulni készültünk, amikor olyan felhőszakadás kezdődött, amilyet még nem láttam. Felhőszakadást már láttam, de nem szélviharral együtt. És nem a tengerparton. Nagyon durva volt. Levetkőztünk, és még elnézelődtünk egy fél órát. Akkorra szépen kitisztult az ég, elállt az eső, úgyhogy átvihettük a bekészíteni valót. Visszafelé kalandos volt az utunk, mert a nagy eső miatt az autók tengelyig jártak a vízben, a teraszokról folyt ki a víz a járdára, és mindehhez olyan hátszelet kaptunk, hogy alig bírtam visszafogni a babakocsit. Szerencsésen megúsztuk szárazon.
Jutkáék gépe majdnem egy órát késett, így Géza értük tudott menni a reptérre. Jól néztek volna ki szegények, ha ebben a nagy zuhéban vonatozniuk, buszozniuk kellett volna.
Este elsétáltunk velük a Dizengoff térre és shawarmáztunk egyet az érkezésük örömére. Laffában kértük, ami kétszer akkora, mint a pita. Egyikünk sem bírt vele, a felénél mindenki elcsomagolta és eltette holnapra reggelire, ebédre. Csóró magyar turisták. :)
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.