Tel Aviv 2011

Tengerpart és macskapark

Ismét fenséges reggelink volt, a konyhás néni omlettet sütött és eper is volt. Tulajdonképpen mindkettő van hétköznap is, csak a hétköznapos konyhás néni sosem kérdezi meg, hogy készítsen-e tojásos reggelit, én meg magamtól nem kérem meg. Újabban eper is van minden reggel, meg avokádó. Azt hiszem, citromlével öntik le. Elég furcsa íze van, nem rossz, de nem is jó. Olyasmi, mintha hús lenne. Nem is tudom, hogy tulajdonképpen gyümölcs-e vagy zöldség.

Reggeli után Gézának be kellett mennie dolgozni egy kicsit, de ez pont a Marcipán alvásának idejére esett, így szinte fel sem tűnt.

A delet a tengerparton töltöttük. Hát, sajnos nem volt olyan szuper az idő, mint azt előrejelezték, mindössze 18 fok és a szél is fújt. Ez csak annyiban volt zavaró, hogy nem lehetett fürdőruhában napozni, kellett a póló. Na, ez legyen mindig a legnagyobb bajunk.

Bár a tenger is 18 fokos, ma belemerészkedtünk bokáig. Marcipánnak nagyon tetszett, kacagott, ahogy a hullámok elérték a lábát. Volt is nagy sírás-rívás, amikor ott kellett hagyni a vizet.

Marci az ebédjét a homokban fogyasztotta el, aztán aludt egyet a babakocsiban, majd megebédeltünk egy pizzériában. Jót nevettek rajtunk, mert úgy, ahogy voltunk, homokosak, koszosan mentünk. Marcinak a feje és az arca is csupa homok volt, amit le sem lehetett róla seperni, mert beleragadt a naptejbe. Ezzel a kinézettel teljesen beilleszkedtünk az itteniek közé. Naponta többször le is szólítanak az utcán, kérdeznek tőlünk valamit, azt hiszik, idevalósiak vagyunk.

Délután elsétáltunk a Dan Panorama hotel előtti játszótérre, a Charles Clore parkba, amit én inkább macskaparknak hívnék, mert annyi macska van ott, hogy az még nekem is sok. Kóbor mind, de egyik szebb mint a másik. A parkban sétálgatók etetik őket.

Jó kis játékok vannak, bár főleg nagyobb gyerekeknek, de azért a hinta és a csúszda Marcinak is mindig bejön.

Tele volt arab családokkal, ilyet még nem láttam itt Tel Aviv-ban. Kitelepültek a vízipipáikkal és hordozható babaágyakkal. Furcsa módon héberül beszéltek, és elég jól öltözöttek voltak.

Péter barátunk e-mailben elküldte a megfejtést:

"Két nagy zsidó származású csoport van: az ún. askhenázi zsidó, ezek a fehér európaiak (német-lengyel-magyar satöbbi zsidók), és a sefárd zsidók, ezek Ázsiából és Észak-Afrikából származnak (pl. sok marokkói-török-iráni zsidó van). 

Izraelben külön zsinagógáik vannak sok helyen a sefárdoknak és az askhenáziknak.

Először én is meglepődtem, amikor az unokahúgom sötét színű szomszédja kiült és rágyújtott a vízipipára, hát ő egy marokkói volt. Akik a közelmúltban jöttek át, vagy régebbi generáció tagjai, azok "valódi arabnak/töröknek" néznek ki, mert 3-400 évig ott éltek, de természetesen héberül beszélnek, és sokkal vallásosabbak, mint az átlag fehér zsidó.

Ja, és az országnak KÜLÖN askhenázi és KÜLÖN sefárd FŐRABBIJA VAN!"

Véletlenül úgy alakult, hogy a naplemente is ott ért minket. Nagyon szép volt, nem győztem fotózni. Az anya kis Samsung gépét használom, mert annakidején az esküvőnkön is nagyon jó képeket készített vele. Most is egész jól lehetett a napot fényképezni.

Este a szokásos shabbat-mosás. Szeretünk ilyenkor járni, mert kevesen vannak. Most épp senki nem volt. Mosószer sem, el kellett loholnom érte a két utcasaroknyira lévő másik mosodába. Marcit is betettük az egyik gépbe, hátha lejönne róla a sok hetes kosz.