Homokvihar, Géza beteg
Géza beteg. Megfázott tegnap este a macskaparkban. Lement a nap, hirtelen hideg lett és elkezdett fújni a szél. Én még a nagykabátom kapucniját is feltettem. Gézánál csak kardigán volt (kardigán! ezt a szót itt tanulta meg Marci kimondani), mondta is, hogy fázik. Egész éjszaka ment a fűtés, mégis fázott, takarót keresett, de nem volt. Délelőtt is rosszul érezte magát, amíg mi Marcival tengerpartoztunk, ő pihent.
Érdekes, hogy itt semmit sem jelent a hőmérséklet. Tulajdonképpen kár is néznünk az időjárás jelentést. Hiába volt ma 23 fok, még hidegebbnek érzett, mint a múlt héten a 18. Akkor szélcsend volt és teljes erővel sütött a nap, most meg erős szél fújt, és csak fátyolosan sütött. Egy órácskát homokoztunk, aztán feljöttünk a hajós parkba, mert a parton elviselhetetlen lett a szél, és a nap is egyre gyengébben pislákolt. A parkban játszottunk még egy fél órát, aztán felmentünk, mert csupa por volt a levegő. Akkor még azt hittem, a szél hozza a tengerpartról, aztán később még durvább lett. Ennyi homok már nem jöhet a partról. Az 50 méterre lévő házakat már szürke ködben látjuk.
Géza kipihente magát, úgy tűnik, nem komoly, most épp semmi baja, jól érzi magát.
A délutánt a szobában és a szálloda halljában töltöttük. Marci megismerkedett egy orosz kislánnyal, aki mindenáron játszani akart vele, de Marci nem értette, mit akar. Játszott volna meg nem is. Kicsit tartott tőle, de azért izgatta is a dolog. Végül ugyanaz történt, mint a takarító nénikkel és a konyhás nénikkel: amikor szólnak hozzá, lehajtja a fejét, mint egy kis bika, és elkezd hátrálni. Aztán amikor az illető elfordul tőle, akkor utánamegy és kedvesen vigyorog rá. Erre megint hozzászólnak, meg akarják simogatni, ő meg lehorgasztja a fejét és eltolat. A kislány után is mindig utánament, de amikor az játszani akart vele, csak állt és bámult rá vagy visszaszaladt hozzánk. Nem tudom, ez azért van-e, mert eddig nem találkozott gyerekekkel, vagy azért, mert még kicsi a közös játékhoz.
Mivel rossz az idő, nem tudunk kimozdulni, nekiálltam főzni. Készítettem tejberizst és kisütöttem a korábban vett brokkoli golyókat. Jól sikerült mindkettő, a bogyókat el is tüntettük azonnal. Fényképet nem készítettem, mert a végén még azt hiszi valaki, hogy gasztroblogot írok. :)
Erről jut eszembe. Péternek üzenem, ha akar egy jó shawarmát enni, menjen el a Hummus Bárba (www.hummusbar.hu). Ha hazamegyünk, mi is meglátogatjuk és nosztalgiázunk egy kicsit.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.