Tel Aviv 2011

Boldog születésnapot Judit!

Boldog névnapot Géza!

Amíg Marci aludt, elszaladtam a piacra, hogy az ünnepelteknek vegyek néhány apróságot.

Alvás után Jutkáéknak még dolguk akadt (piacoztak!), ezért nélkülük indultunk el. Eredetileg az Azrieli kilátóba szerettünk volna menni, utána pedig a Hayarkon Parkba, de menet közben úgy döntöttünk, felesleges a kilátóért fizetni, semmit nem fogunk látni, annyira párás (vagy homokos) a levegő. Menjünk el inkább a Mini Izraelbe. Géza talált az Eldan Autókölcsönző térképén egy ireklámot, miszerint egy fő ingyenesen bemehet június 31-ig.

Nem volt messze, kb. fél óra az út. A belépőjegy brutál: 79 shekel. Gondoltuk, milyen jó, hogy legalább az egyik jegyet megspóroljuk. Erre közli a pénztáros hölgy, hogy az ingyen jegy csak akkor járna, ha lenne valamilyen kuponunk, amit az Eldan-tól kellett volna kérni. Ennyit az ingyenjegyről. Meg az Eldan-ról. Nagyon rossz véleményem van róluk, több napi levelezés után sem voltak képesek megoldani, hogy babaülést adjanak külön számlára. Géza cége nem tudja elszámolni, ezért az autókölcsönzésről szóló számlán nem lehet rajta a babaülés. Azt mi külön kifizettük volna, de külön számlát is szerettünk volna róla. Hát ez meghaladta a képességüket. Ezért kellett 350 shékel-ért az interneten használtan vennünk egyet, pontosabban Géza helybeli kolléganője ütötte le nekünk.

A Mini Izrael park nagyon tetszett, bár kicsit már kopottas volt, de tulajdonképpen Izrael is ilyen, málladozó vakolat, kifakult házfalak, így tulajdonképpen teljesen korrektül mutatta be az országot.

Sajnálom, hogy nem jöttünk el ide még 2005-ben, amikor először voltunk Izraelben. Most láttuk, hogy mennyi mindent nem láttunk még. Le is fotóztam, hogy ha legközelebb jövünk, meglegyen az úti cél. Bízom benne, hogy lesz még legközelebb.

Kora délután elmentünk az ünnepeltekkel megülni az ünnepi ebédet. És hát hol máshol, mint a Dizengoff téri kis koszosban. Boldogan ettük a shawarmát. Magam sem kívánhatnék soha jobb szülinapi eledelt.Yom huledet sameach!

Bóklásztunk még egy kicsit a Dizengoff piacon. Szerettem volna venni néhány régi Tel Aviv képeslapot vagy fényképet, de ledöbbentem az árán. 50 és 80 shékel darabja! Nem is tudom, hogy gondolták. Vagy már megint én vagyok sóher? Nekem ennyit nem ér, majd keresek az interneten. Ezek után régiségre már nem is mertem gondolni. Pedig olyan érdekesek, biztosan minden tárgynak megvan a története, hogyan került ide. Régi medálok, amikben férfiak és nők fényképei vannak, étkészletek, ékszeres dobozkák. De nagyon tetszettek a régi fém pénzek, némelyiknek cakkos a széle.

Délután a hotelszobában köszöntöttük az ünnepelteket. Évi nagyon készült: hozott Hello Kitty-s rózsaszín papír csákókat, cuki kis rózsaszín papír tányért, szalvétát és szintén rózsaszín műanyag poharakat. Na meg lufikat, amivel Marcipán nagyon jól eljátszott. Jutkának még tortája is volt, amit a piacon vettek, Happy Birthday feliratos gyertyákkal. Amiket nem gyújtottunk meg, mert először is nem volt gyufánk (kérhettünk volna a recepción), másodszor pedig féltünk, hogy bekapcsol a füstérzékelő. Szépek lettünk volna, ha eláztat. :)

Este ünnepi mosás, szokás szerint kifogyott mosóporral. Szomorúan állapítottuk meg, hogy ez az utolsó mosás, többet nem jövünk már ide.