Haifa, Cesarea
Marci délelőtti alvása után indultunk autóval Haifába. Tel Aviv-ban még egész jó idő volt, aztán ahogy közeledtünk úti célunk felé, egyre borúsabb lett. Haifában már esett az eső. Úgy látszik, a sors nekem ezt rendelte. És azt, hogy ne láthassam a Bahai Templomot. Amikor 2005. december 24-én itt jártunk, ugyanígy esett, és akkor a karácsony miatt volt bezárva. Most meg az eső miatt. Ki volt írva, hogy a mi érdekünkben, mert nagyon csúsznak a lépcsők. Így aztán csak néhány képet készítettünk a gyönyörű kertről, aztán indultunk vissza. Sajnos a Párizsi kertet sem tudtuk megnézni, és a városban sem tudtunk sétálni az eső miatt.
Ahogy jöttünk vissza délre, úgy lett egyre jobb az idő. Cesarea-ban már nem esett, viszont olyan őrült módon fújt a szél, hogy a vízvezetéknél csak egy pár percet tudtunk nézelődni.
Innen átmentünk a régi városrészhez. Juditék bementek, mi pedig a kocsiban vártunk rájuk. Nem akartunk kétszer 36 shékelt kifizetni azért, hogy a dühöngő szélben megfázzunk, megfagyjunk. Ráadásul Marci abban a pillanatban elaludt, ahogy Jutkáék kiszálltak. Pedig jó lett volna, ha mozog egy kicsit, mert egész nap az autósülésben feküdt szegénykém. És jó lett volna, ha a visszaúton alszik, mert már látszott rajta, hogy unja az autókázást.
Majdnem egy óra alvás után Marci felkelt, ezért úgy döntöttünk, amíg Jutkáék ki nem jönnek, sétálunk egyet. Ekkor láttuk meg, hogy a pénztár be van zárva, a biztonsági őr pedig mondta, hogy nyugodtan be lehet menni, ingyen. Na gondoltuk, akkor mi is sétálunk egy kicsit odabent. Jutkáék ebben a pillanatban jelentek meg, hogy végeztek, de örömmel visszajöttek ők is, hiszen itt egy egész napot is el lehet tölteni a gyönyörű romok között.
Úgy látszik, Cesarea-val is ugyanaz a helyzet, mint Haifával. A sors úgy döntött, hogy én csak zárás után mehetek be (igaz, így ingyen), és csak fél órát-egy órát tölthetek el itt sötétedésig, végigrohanva a romok között, gyorsan lefotózva, amit csak lehet.
2005-ben Gézával munka után jöttünk el, már nem volt pénztár, ingyen be lehetett menni, de alig több mint fél óra volt a sötétedésig. Mondtam is, hogy nem baj, ha legközelebb itt leszek, úgyis visszajövök, mert annyira szép.
Visszajöttem, de megint csak a sietős fotózgatás maradt, ezúttal az erős szél miatt.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.