Utolsó nap a lányokkal
Délben a kedvenc Frishman beach-ünkön találkoztunk a lányokkal. Igaz, nem volt valami hű de jó strandidő. 18 fok és fújt a szél. Szerencsére találtunk egy szélcsendes sarkot, itt kellemesen el lehetett játszadozni.
Ma is sok játszótársunk akadt. Nem is csoda, annyi szép homokozó játékkal szerelkeztünk fel. Jutka volt az óvónéni, egyre több gyerek gyűlt köré. Először egy 5 éves román kisfiú, Alex, aztán egy 3-4 éves spanyol kislány. Őt már régebbről ismertük, többször találkoztunk már vele a parton. Végül egy 3 év körüli izraeli kisfiú is csatlakozott hozzánk.
Marcinak a legjobban a csúszda tetszett. Hihetetlen, de megtanult egyedül csúszdázni!
Csak fel kell tenni rá, mert felmászni még nem tud, ahhoz túl kicsi, de a tetején szépen leül, meglöki magát, és ülő helyzetben végigcsúszik, a végén pedig leteszi a lábát és feláll. Pár napja még tartani kellett hátul, hogy a fejét be ne üsse. És ami a legdurvább, hogy van saját elképzelése arról, merre csússzon. Néha direkt hasra fordult, és úgy csúszott le. A kis csúszdán szokott fejjel előre hason is csúszni, de ez nagy volt és meredek, itt nem engedtük meg neki.
Este elmentünk egy utolsót shawarmázni a dizengoffi kis koszosba, utána pedig sétáltunk egy kicsit. Találtunk egy szuper boltot, ahol a régi képeslapokat 10 shékel-ért áruljak. Igen ám, csakhogy ráakadtunk egy könyvre, amiben Tel Aviv utcái vannak lefényképezve régen és most. Fáj a szívem érte, de 125 shékel.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.