Tengerpart
Az éjszaka ma is szörnyű volt, továbbra is nagyon fáj a torkom.
Viszont gyönyörű az idő! 23 fok, szélcsend, napsütés. Szinte az egész napot a tengerparton töltöttük. 11-kor mentünk le, Marci 1-kor bealudt, és aztán 4-ig ismét homokozás.
Most végre volt sok gyerek játszótárs. Először egy fiatal nővel incselkedett, mindig odament hozzá, mosolygott rá. Aztán talált egy francia családot két kisgyerekkel. Itt az apukát szúrta ki,
folyton odavitte neki a labdáját, az apuka visszagurította nekem, Marci boldogan rohant érte, és vitte vissza a fickónak. Legalább tízszer eljátszotta, sehogy nem tudtam elterelni onnan. Egyszer aztán jól megtréfálta a sors: a francia férfi elment valahová, mire Marci odaért volna hozzá, mellettük viszont épp akkor kelt fel egy másik férfi. Marci összekeverte őket, és ennek is nyújtotta a labdáját, de az nem foglalkozott vele. Szegénykém nem értette. Valamennyire tényleg hasonlított a két férfi, de csak annyiban, hogy mindkettő nagy darab, kopasz és napszemüveges volt.
Aztán megjelent a parton egy anyuka egy Marcival egyidős kisfiúval. Ő is 1 éves és 2 hónapos. Csehek, de itt élnek Tel Aviv-ban. Az anya cseh nyelven beszél a gyerekkel, az apa héberül, a szülők egymással pedig angolul. Pont, mint az a család, akikkel a repülőn találkoztunk. Jól eljátszott a két gyerek, csak sajnos a legrosszabb helyen: a lábmosó csapnál. Csurom víz lett a ruhájuk, amivel utána bemásztak a homokba. Hát Marci eddig is olyan volt a tengerpart után, mint valami kisördög, de most ebben a sáros-homokos ruhában valami elképesztő módon nézett ki.
Miután elköszöntünk, le is vittem a tengerhez minden mindegy alapon. Nagyon élvezte a vizet, neki akart menni a hullámoknak. Rontott a helyzeten, hogy sok gyerek volt a vízben, nem értette, hogy ő miért nem mehet bele, miért csak a talpával tapickolhat a víz szélén. Volt is nagy sírás, amikor elhoztam onnan.
Ezután egy angol család hasonló korú gyerekével állt le játszani.
Más érdekesség is történt a parton. Először is megint cirkáltak a katonai helikopterek. Most még olyat is láttam, aminek rakéták voltak az alján. Eddig csak nagy, fekete színű teherszállítók röpködtek, ezek a rakétások kisebbek voltak és homokszínűek. Sajnos lefényképezni csak a teherszállítókat sikerült.
A másik furcsaság, hogy délben két óriási traktor túrta a homokot. Nem tudom, mi értelme volt, de szorgosan hordták a homokot fentről a vízbe, utána meg a tengerből vizet markoltak, és lelocsolták vele a gyerekjátékot és a beton lejárót. Talán így tisztították? Nem tudom. Mindenesetre nem mindennapi látvány volt a két monstrum a tengerparton, és még viccesebb volt, ahogy "térdig" bementek a vízbe, aztán kijöttek, akárcsak az emberek.
Jutkáék elmentek szervezett buszos úttal Názáretbe és a Genázáreti tóhoz, útba ejtve Tabghát és az Üdvözülés templomát.
Géza megint 7 után jött haza, és Marcit ma is letettem 6-kor, de most felkeltettük fél 8-kor, ne aludjon megint fürdés és vacsora nélkül.
Közben Jutkáék is befutottak, meséltek a kirándulásról, és arról, hogy holnap Jeruzsálembe mennek egyénileg. Próbáltunk buszt vagy vonatot keresni, de egyik sem volt az igazi. A busznak nem volt angol nyelvű honlapja, a vonat megállója pedig Jeruzsálemtől 5 km-re van. Holnap reggel megpróbálják az iránytaxit.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.