Tel Aviv 2011

A kikötő

Ma semmi extra nem történt, azon kívül, hogy picit megfáztam. Nem vészes, szerintem pár nap alatt kiheverem.

A délelőttöt alvással töltöttük. Mire Marci felkelt, szerencsére az eső is elállt, így el tudtunk menni sétálni. Most a kikötő felé indultunk.

Épült előtte egy szabadtéri uszoda. Érdekes, mert nagyon pici, 2 medencéje van, és egy tér közepén van, körbekerítve.

A kikötő előtt gyönyörű pálmafás pihenőrész.

Délután is esett, meg este is, úgyhogy csak egy rövid sétára tudtunk kiszaladni két eső között.

Marci és a homok

Gyönyörű napsütésre ébredtünk, az előrejelzés 21 fokot mond. Ahogy Marci felébred, irány a tengerpart!

Hajnalban megérkezett Géza kollégája, Krisztián. Írtuk neki, hogy hozzon bébiételt, amennyit tud. Ő csak egy hétre jön, így bíztunk benne, hogy néhány dobozzal elfér a bőröndjében. 18 üveggel hozott! Nagyon hálásak vagyunk neki érte, az éhhaláltól mentette meg ezt a szegény gyereket. Engem meg a mindennapi főzéstől. Bár eddig egész jól alakult, már főztem tejberizst és borsófőzeléket. Igyekszem olyanokat csinálni, ami könnyen megvan, kevés hozzávaló kell stb.

A másik nagy hír, hogy jön ki Jutka (a húgom) és Évi (a barátnője). Február 20-án érkeznek, és 28-ig maradnak. A mi szállodánktól egy sarokra lévő apartmanban foglaltak szállást. Persze őket is megkértük, hogy hozzanak babakaját :) Kíváncsi vagyok, hogy fog nekik tetszeni itt. Reméljük, akkorra már szép idő lesz.

Túl vagyunk a nagy kalandon: lementünk a partra homokozni. Piszok szerencsés ez a gyerek, hiszen kevesen mondhatják el, hogy életükben először a tengerparton homokoztak. Egyébként utána kell néznem, hogyan is kell homokozni, mit kell csinálni. Az én gyerekem fetreng benne, túrja, mint egy malac, szórja a fejére, beveszi a szájába. Amikor ezt megunja, odadörgölőzik hozzám a kis koszos testével, úgyhogy a végére úgy néztünk ki, mint két homokszobor.

Szerencsére a vizet még nem fedezte fel, egyelőre elvan a homokkal, meg kergeti a galambokat. Van csúszda, az is nagyon tetszik neki. Az én derekamnak kevésbé.

Este elmentünk Krisztiánnak megmutatni a fontosabb helyeket, kajáldákat. Ettünk egy shawarmát a Géza kedvenc kis koszosában a Dizengoff téren. Aztán a fiúk vettem egy-egy doboz sört, és lementünk a tengerpartra iszogatni, beszélgetni.

Jaffa

Végre helyreállt a rend.

Marci a tegnap esti hiszti után nem tudott elaludni, szabályszerűen őrjöngött a kiságyában. Kb. egy óra kísérletezés után úgy döntöttünk, kap egy nyugtató kúpot, mert úgy látszott, képtelen elaludni. Már elő is vettem a hűtőből, de gondoltam, teszek egy utolsó kísérletet. Simogattam a homlokát, és ettől valahogy sikerült álomba merülnie. Meg sem szólalt reggel 7-ig.

Ma már nem követtük el azt a hibát, amit tegnap. Szépen kipihente magát a szokásos 1,5 órás alvással (hozzáteszem, mi is), és csak utána indultunk útnak. Nem is volt semmi baj, vidám volt és jókedvű. Szerencsére az idő is kitisztult, már nem esik, így elmentünk Jaffába sétálgatni. Még mindig gyönyörű a kilátás fentről, és a kertek is csodaszépek. Csupa pálmafa, virágzanak a bougenvilleák, zöldell a fű.

Találkoztunk egy furcsa menettel, szerintünk etióp esküvő lehetett. Mindenki hófehérben volt, csak a menyasszony és a vőlegény viselt fekete ruhát.

A jó levegő és a meleg tejcsi megtette hatását, Marci itt is bealudt, mi meg addig bámultuk a tengert, a szörfösöket és a sétálgatókat.

Délután mosodában voltunk, amit Marci azért élvezett különösen, mert a környéke tele volt macskákkal.

Jaffában is nagyon sokat láttunk, nem győztem fényképezni őket.

Este még lementünk sétálni a tengerpartra, ahol Marci szintén bealudt. Úgy látszik, nem győzi kipihenni a tegnapelőtti éjszakát és a tegnapi napot.

Egy nyűgös nap

Marci beteg

Bekövetkezett, amitől a legjobban féltünk: Marci megbetegedett. Tegnap este még elsétáltunk hármasban a Dizengoffba, aztán skype-oltunk a nagyikkal. Már akkor éreztem, hogy nagyon meleg a homloka, de Marcinál ez semmit nem jelent, mert mindig forró a feje. Fürdés után elkezdett remegni, akkor már sejtettem, hogy nagy a baj. Hirtelen mehetett fel a láza, emiatt reszketett. 38,7-et mértünk, úgyhogy azonnal kapott egy fél Germicid kúpot. Szerencsére ez hatott, hamar levitte a lázát. Letettük aludni, és figyeltük, mi történik. Engem megijesztett, hogy csurom víz a haja és a háta, de Géza azt mondta, ez jó jel, hadd izzadja ki a betegséget. Éjszaka is ránéztem, akkorra már teljesen rendbe jött, nem izzadt és nem is volt meleg.

Reggel úgy ébredt, ahogy szokott, vidáman, jókedvűen. Érzésre nem volt láza, de a szemén látszik, hogy valami nincs rendben, és volt egy kis hasmenése is. Reggeli után megmértem, 37,7 volt. Most alszik, remélem, mire felkel, teljesen rendbe jön.

Szerintem valami bacit nyelhetett be, csodálkoztam is, hogy semmi baja, pedig voltunk tegnap este is a játszóházban, nyomogatja a gombokat a liftben, és a legújabb szórakozása, hogy a cipőjét a szájába veszi. Az lenne a csoda, ha nem betegedett volna meg.

Láznapló

Úgy tűnik, a nehezén túl vagyunk. Tartottam attól, hogy estére megint belázasodik, de szerencsére Marci még betegen is a legjobb formáját hozza. Egész nap vidám volt és jókedvű, mintha semmi baja nem lenne. Csak a szemén látszott egy kicsit, hogy valami nincs rendjén. Na meg az alvókáján. Délelőtt két és fél órát aludt, délután másfelet. Bízom benne, hogy holnapra teljesen felépül.

Bolognai

Ma délben elkészült az első itteni főztöm. Alighanem ez a legdrágább bolognai spagetti, amit valaha is készítettem.

Hozzávalók:

• Tészta                 9,0 NIS
• Hús (0,5 kg)        23,5 NIS
• Bolognai szósz     14,0 NIS
• Hagyma (1 db)      1,5 NIS
• Összesen:          50,0 NIS, azaz 3.000,- HUF

(1 liter olaj 15 shékel, ami 900 forint! Fokhagymát nem vettem, mert 3 db 40 shékel lett volna. Nem őrültem meg 2400 forintot adni érte!)

Egyébként finom lett, és viszonylag sok, 4-6 adag.

Délután sétáltunk egyet a parton. Bár ma megint fúj a szél, de egy szélcsendes padon üldögélve kifejezetten meleg van. A nap pedig úgy süt, hogy meg lehet vakulni. Annak ellenére, hogy itt is tél van, egész nyüzsgős az élet. Meg is állapítottam, hogy itt lenne jó nyugdíjasnak lenni. A tengerparti sétány pihenőpadjairól elnézegetném a szörfösöket, kite-osokat, röplabdázókat.  Igaz, a magyar nyugdíjból itt nemigen élnék meg.

A szállodával viszont nagyon meg vagyok elégedve. Minden nap takarítanak, felmossák a padlót (ez nagyon megnyugtat, mert Marci folyton a földön fekszik), kicserélik a törölközőket. Ma még az erkélyt is felmosták, az oldalát pedig letörölgették, így délben oda is kiengedtem játszani.

A reggeli is határozottan jobb, mint a korábbi években. Hús továbbra sincs, de van sokféle sajt, tojás, túrókrém, kefír, mindenféle zöldségek - ma például retek, uborka, paradicsom -, müzlik és finom péksütemények. Csupa egészséges étel, Marci is minden nap kap belőle.

Egyiptom, homok, Ikea

A nemzetközi helyzet fokozódik. Szó szerint. Tegnap az egyiptomi zavargások kapcsán bemondták a Fox-on, hogy Izrael figyel, de Marci épp nyűglődött, nem hallottam, mit mondanak. Este Géza elmondta, hogy az izraeli kollégái is aggódnak. A lényeg, hogy Izraelnek meg nem támadási szerződése van Egyiptommal, amit Mubarak írt alá. Ha őt leváltják, a szerződés is semmis, így bármikor lerohanhatják Izraelt. Mondták is Géza kollégái, hogy nem éppen a legjobbkor jöttünk. Én azért bízom benne, hogy a következő 5 hétben a saját belügyeikkel lesznek elfoglalva az egyiptomiak.

Az éjszaka jól telt, csak egyszer ébredt fel Marci, amikor elhagyta a cumiját. Fél 8-kor keltünk. A szokásos délelőtti alvás után elmentünk hozzávalókat vásárolni a bolognaihoz. Mivel nincs babakaja, kénytelen leszek minden nap főzni. Nem voltak edényeink, úgyhogy kértem a recepción. Még merőkanalat és fakanalat is kaptam, így már nincs akadálya a főzésnek. Azaz mégis: a villanyrezsó nem működött. Szóltam a recepción, és azonnal megjavították. Nincs mese, mostmár tényleg főznöm kell.

Vásárlás után lementünk egy kicsit a tengerpartra sétálni. Marci jól elbámuldozott. Szerintem még soha nem látott biciklist, futót, kutyasétáltatót. Nem győzi kapkodni a fejét.

A viharos szél elállt és gyönyörűen süt a nap. Kabát már nem kell, elég egy kardigán is. Marci a tengerparti sétányon fogyasztotta el az ebédjét, utána pedig lementünk a homokba mászkálni. Eleinte nem fogta fel, mi is a helyzet, aztán amikor a fenekére huppant, rájött, hogy micsoda jó dolog a homok. Alig lehetett kiszedni belőle, hisztizett, amikor haza kellett menni.

Este hármasban mentünk át a 30 km-re lévő Netanyába az Ikeába, hátha ott lenne bébiétel. Adtunk egy utolsó esélyt neki, bár sejtettem, hogy itt is csak gyümölcsös lesz. Pedig az otthoni éttermében olyan sokféle van és egész olcsón. Hát itt nincs. És nem is lesz. Végleg lemondtam róla. Még a Hipp-nek is írtam, mert a honlapjukon azt írták, hogy Izraelben is kaphatók a termékeik. Ma kaptam választ, miszerint itt csak teákat forgalmaznak. Ez van. Marad a főzés.

Dizengoff játszóház

Elég rosszul aludtunk, mondhatnám, sehogy. Marci egész éjjel forgolódott, fél óránként felsírt. Zavarta az új környezet, és gondolom, nem tudta feldolgozni azt a sok-sok élményt, ami tegnap érte. Az ágya is elég kicsi, nehezen fér el benne. Ráadásul egész éjjel viharos szél fújt, és zörgette a tolóajtót. Remélem, néhány éjszaka után megszokjuk.

Fél hét körül keltünk. Géza elment dolgozni, mi pedig lementünk reggelizni. Marcit beültettem a babakocsiba, és ő is kapott pár falatot, hogy nyugton maradjon, amíg én eszek.

A délelőtti alvás nagyon nehezen jött össze, háromnegyed órán át altatgattam, mire végre beájult. Most legalább nyugodtan alszik.

Délben átsétáltunk a Dizengoff Plazába. Jónéhányszor jártam már itt korábban, de még mindig nem ismerem ki magam. A szintek nem vízszintesek, mint minden normális bevásárlóköpontban, hanem lejtenek. Vagy emelkednek, attól függően, merre megy az ember. Köröztem egy párat, mire felértem a legfelső szintre, ahol a játszóház van. Csúszdáztunk, kipróbáltuk a szivacslibikókákat, aztán elindultunk haza. Gondoltam, ezúttal okosabb leszek, lifttel megyünk le. Nem volt egyszerű megtalálni, pedig mindig követtem az irányítótáblákat. Amikor végre megtaláltam, nem találtam a földszint gombját. Volt -1 és 1, de 0 sehol. Lementem a -1 szintre, s aztán onnan kóvályogtunk valahogy vissza a földszintre. Lépcsőn és mozgólépcsőn könnyedén lehet közlekedni, de babakocsival nem olyan egyszerű az élet. Pláne egy ilyen fura dimbes-dombos bevásárlóközpontban. A bejáratok sem egyformák, van, amelyiken rögtön lépcsők vezetnek lefelé, és van, amelyik vízszintesen visz be. A pláza két épületből áll, amik folyosóval vannak összekötve, talán az otthoni Mammuthoz hasonlít leginkább. Ja, és van legalább 30 bejárata. A baj csak az volt, hogy nem ott jöttem ki, ahol bementem, így kellett egy kis idő, mire megtaláltam a hazafelé vezető utat.

Délután Marci aludt egy nagyot, aztán pedig - amikor Géza is hazajött -, elindultunk sétálni. Amikor készülődtünk, még nyoma sem volt esőnek, mire leértünk a földszintre, zuhogott. Ugyanígy jártam délben a Dizengoffban: gyönyörű napsütésben mentünk és jöttünk, de amíg bent voltunk, hatalmas felhőszakadás volt. 

Észre sem vettük, hogy este 9-ig sétáltunk. Minden boltba benéztünk, ugyanis két napja bébiételt keresünk. Nem tudom, itt mit adnak a babáknak, de csak gyümölcsös bébiételeket árulnak, a nálunk megszokott húsosakat nem ismerik.

A másik hiánycikk a mosogatószivacs. Csak egyfajtát árulnak, ami ronda fémszálas, és kényelmetlen vele mosogatni. Nagy nehezen találtunk rendes szivacsot, mondhatom, a világ legdrágább mosogatószivacsa. 2 db-ért fizettünk 10 shekel-t, azaz 600 forintot.

Az utazás

Marci mindig megkönnyíti az életem. Napok óta azon aggódtam, hogy fogom reggel fél 6-kor felkelteni, hiszen mindig fél 8-ig alszik. Megoldotta, magától felkelt negyed 6-kor. Éppen vissza tudott volna még aludni, mert éppen csak motyogott, de vittem neki finom tápot, amitől teljesen felébredt.

A taxi időben megérkezett, kellően nagy volt, és ahogy ígérték, gyerekülést is adtak. Igaz, nem a Marci súlykategóriájának megfelelő, hanem az eggyel nagyobb, de ebben is boldogan elszundított.

A reptéren a check-in pultnál óriási tömeg fogadott: egy magyarul beszélő román turistacsoport állt sorba. Szinte mi voltunk az utolsók, aki becsekkolt, már csak azért is, mert az én jegyemmel volt valami probléma. Telefonálgatnia kellett a pultban ülő hölgynek, hogy adjanak nekem jegyszámot meg ilyesmi. Szerencsére a biztonsági ellenőrzésnél előrevettek minket, és nagy meglepetésemre valóban felvihettünk a gépre mindent, ami a babának kell: vizet termoszban, babakaját, teát.

A váróban felfedeztünk egy babaszobát, amit azonnal birtokba is vettünk. Egy kis apartmanszerű volt: a nappaliban játszószőnyeg, puffok, kis asztalok, a sarokban minikonyha mikróval. Ebből a helységből nyílt a „fürdő”, azaz a pelenkázó, onnan pedig egy wc gyerekülőkével. Itt megetettük és tisztába tettük Marcipánt, közben pedig felhívtuk Kati nagyit. Mire mindennel megvoltunk, már lehetett is beszállni a gépbe.

Nagyon jó helyet kaptunk a 8. sor A és C ülését, köztünk pedig nem ült senki. A felszállást Marci kifejezetten élvezte, ahogy dőlt a gép jobbra-balra, kacagott, különösen, amikor a nyomásváltozás miatt belepréselődtünk a székbe. Az utazást is elég jól viselte, bár kicsit nyűgös volt, mert nem tudott elaludni a sok ingertől, ami érte, de kapott egy cumit, így csendben volt végig. Meg is dicsérték többen, hogy milyen jó gyerek. A gépen egyébként nem ő volt az egyetlen baba. Sőt, ő volt a legnagyobb. Utazott még egy kb. 6 hónapos ikerpár és egy 10 hónapos kislány, akivel össze is barátkoztak útközben. Naominak hívják, az anyukája magyar, az apukája izraeli. A mamája magyarul beszél hozzá, a papája héberül, a két szülő meg angolul beszél egymással. Énekeltek Marcinak héber dalocskát.

A leszállás megint nevetgéléssel telt, ez is tetszett Marcinak. Végig figyelt kifelé az ablakon, nézte a felhőket és az egyre közeledő házakat, autókat.

Ahogy kiszálltunk a gépből, rögtön megkaptuk a babakocsit. Marci azonnal elaludt, ahogy beletettük, így legalább pihent egy kicsit, amíg Géza elment a bérelt autóért.

Viccesek lehettünk, ahogy bepakoltuk magunkat abba a csepp autóba. A jobb első ülésen egy nagy bőrönd és a babakocsi kerekei. A bal hátsó ülésen két hátizsák előtte a földön a babakocsi váza. Középen én, jobb oldalon Marci a babakocsi ülőkéjében - autósülés híján a babakocsi ülőkéjét kötöttük be. Hátul a mini-csomagtartóban a másik nagy bőrönd és a kis bőrönd. A kalaptartót már le sem lehetett zárni, felcsapva hagytuk, mondhatni fejtámla lett belőle.

A szobánk csodálatos, van erkélyünk, mikrónk, etetőszékünk és babaágyunk.

Ki sem pakoltunk, rögtön elmentünk a Ben Yehuda utcába bevásárolni. Én már alig bírtam vonszolni magam, úgy fájt a térdem és olyan fáradt voltam. Marci is totál le volt merülve, csak bámult ki a fejéből, de aludni nem tudott.

Itteni idő szerint este 8-kor tettük le aludni. Pár perc alatt álomba merült.

Előtte még játszott kicsit, skype-olt a nagyikkal, és mivel nincs babakádunk, lezuhanyoztuk a fürdőkádban.

Az idő elég vacak, erős szél fúj, és 15 fok van.           

Géza holnap már dolgozni megy, mi meg kipihenjük az utazás fáradalmait.

Földrengés

Este 7 óra. Készülünk a nagy kalandra. A bőröndök már összecsomagolva, én épp a fürdőszobában, Géza Marcival játszik a nappaliban. Egyszer csak berohan:

-         Érezted?

-         Mit?

-         Morajlás volt, és mozgott a padló. Mintha egy nagy teherautó ment volna el az utcán. De kinéztem, és semmi nem jött épp akkor.

Fél órával később, az esti híradóban bemondják, hogy földrengés volt. Oroszlányban volt az epicentruma, de Budapesten is több helyen érezték.

Még jó, hogy épp ma kötöttünk új lakásbiztosítást.